Selyemróka

„Nekem még megszületni sem volt nehéz – csak úgy tettem, hogy jöttem és kész.” (Shayat Cout Pho)

Egy aránylag jelentéktelen összegért megosztom bárkivel, mit tudok a gondtalan életről. Egy kicsivel többért azt is elmesélem, amit nem tudok…

Azt szokták mondani a gondtalan emberre: „Neki csak megszületni volt nehéz, a többit már a sors intézte helyette.” Azonban jó ha tudjuk, a gond azért létezik e világban, hogy az élet ne tűnjön méznek… («Чтобы жизнь медом не казалась»).

Mielőtt még valaki a 11,3 cm vastag enciklopédiát, vagy a világháló keresőmotorját kezdené lapozgatni, hogy megtalálja kifene is az a selyemróka, elmondom, nem a selyemhernyó és a selyemsonka keresztezéséből pattant elő.  Profán módon egy valamikori magyarnóta ferdítésből kölcsönöztem, a lentiekben elterülő pár sor erejéig. E mélyértelmű dal úgy harsogott (anno), hogy „… selyem róka, selyem nyuszi, komámasszony meg a Gyuszi bújtak ki a zöldleveles csipkebokorból.” Mit is műveltek ezek a jóemberek egy tüskés dzsindzsásban? – azt én már nem hiszem, hogy valaha is fel fogom fogni. Mert ugye ott igen kényelmetlen bármit is tenni, nem beszélve az olyasmiről, mint amit ők művelhettek…

Jelen történetem nem is igazán róluk szeretne szólni, hanem Hüvelyk Matyiról, valamint párjáról Hüvelyk Flóráról, továbbá arról a csodáról, ami nem más, mint az ember létrejötte, létezése. Nem tudományoskodok, hanem csak úgy körbe szaladok a témán, mint kapus kirúgás előtt a felfújt bőrdarabbal – vagy másnapos éjjeliőr a boros üveggel, dugóhúzó után kutatva.

Mikor egy történet túl közel van a valósághoz, azt szoktuk mondani, hogy kitaláció. Nos, én most, az elkövetkezendő sorokban kitalálok. Kezdjük úgy a mesénket, hogy a Hüvelyk házaspár egy csodás tavaszi reggelen arra ébredt, hogy nincsenek utódok. Matyi egyből felajánlotta a csipkebokor verziót, de Flóra még a tűszúrás gondolatára is libabőrös lett. Visszadőltek hát az ágyba, becsukták szemeiket és kézen fogva elandalogtak a fantázia mezejére. Ott aztán olyan látvány fogadta őket, mint a félfejű sárkány, a fél disznó, a fél-szeg, a félkegyelmű és a mögöttük somfordáló fél-elem – egy kisebb (az édenkerthez hasonlatos) elkülönített részhez érve a számtalan varázslatos teremtmény között felfigyeltek egy fél-ember-utódot formázó gondolatot karjaiban ringató hölgyre, továbbá ennek párját térdén hőcögtető férfiemberre. „Na ez az! Kiváló terep az energiák és az anyag egyesítésére!” – kiáltott fel Matyi, s azonnal munkába kezdett. Flóra ugyan nem tudta követni a gyorsan pörgő eseményeket, de, pár hónap elteltével tudomásul vette, hogy egy új élet kezdett cseperedni testében.

Bizonyára kevesen gondolkodtak el – s akkor is csak rövid időre –, hogy mifenéből is jön össze egy új élet? Honnan kerül elő Bobál néni, Jani sógor, a részeg-portás, futballista, atomfizikus, hadifogoly, fűszeres, filológus, sírásó, valamint a top-modell-influenszer-kacsacsőr. Azt tényként könyvelhetjük el, hogy a gólyára nem kenhetjük az ügyet, az ugyanis nagyon snassz lenne. Szóval, ideje bevallani, hogy tudjuk ám! – két különböző nemű emberpár intézi a következő generációt. Jól haladnak ugyan a fejlesztések, hogy a mesterséges és az intelligencia is bele tudjanak szállni a történetbe, de egyelőre azonban a főszereplők hiányában még nem megy a szintetizálás.

Na, de kaparjunk csak lejjebb! mi van a dolgok mélyebb szintjein? Mi az, ami végül is létrehozza a kezdeteket, a létrejövést, a fogamzást? Tudom, a lelkesedés, a fajfenntartás ösztöne. És e mögött? Tudományhoz nálam jobban értők – szakterületeiknek megfelelően – azonnal bedobják a választ. Mivel az ember úgy lett megalkotva (jött létre), hogy mindent nem tudhat, de elméleteket azonban rakásra képes gyártani. Én úgy vélem – teljesen mindegy, hogy hívő, hitetlen, vallásos vagy ateista alapfelfogásból indulunk ki – a kigondolt elmélet nem más, mint szubjektív kiindulási alapból, szimpatizánsok (követők, istenítők, mecénások, haszonlesők stb.) támogatásával – egy találgatás a sok elképzelés közül. Van, aki csak a kocsmában adja elő elméletét, s akad olyan, aki olyan szinten körbejárja a témát, hogy a szakmai zsűri Nobel-Oszkár plakettel/szoborral látja el. Erre az elméletre aztán ráépülnek a követők elméletei – míg valaki rá nem jön valami sokkal okosabbra. Ugyanis, tudnunk kell, hogy az álláspontok soha nem egyezhetnek, s nincs az az elmélet, amely örök életű. Egy idő után valaki mindig talál benne hibát és rést, hisz az ember maga – bármennyire is tűnik az ellenkezője – egyre okosabb.

Nos, Hüvelyk család ügyet sem vetett az éppen trendi elméletekre, és csak úgy, szaporodásba kezdett. Meg fognak lepődni! Az emberek nagyobb hányada így tesz. Aki viszont szeretne a dolgok mögé is látni, és magyarázatot találni a miértekre, az előtt két út áll: vagy belemélyed valami igen karcos szakirodalomba, vagy követi Hüvelykék példáját.

Nos, én egy harmadik utat választottam: a meglévő (és elfogadott) ismereteim, tapasztalatom hátizsákba pakolása után megpróbáltam kerülni egyet a téma erdejében. Miután egyre mélyebbre keveredtem és a morzsákat is felették mögöttem a madarak, nagyon eltévedni látszottam. Éppen azt terveztem, hogy beleesek a kétségbe, mikor kiértem egy tisztásra, ahol (nem hiszik el kivel találkoztam!) összefutottam a békésen piknikező, bonyolult dolgokra ügyet sem vető Hüvelykékkel. Megörültünk egymásnak, bár láthatóan nem érdekelte őket élménybeszámolóm, de azért előadtam:

Én úgy vélem, világunk két részből áll: az anyag és az energia. E csodák birodalmában pedig az anyag, az energiák kezében van, melyet maga az anyag hozott létre. E két elem kölcsönhatása eredményeképpen létrejött rendező elv, mint törvényszerűség alakítja. Meg ne kérdezzék, hogy honnan került elő e két tétel! Mint anno mikor Georges Henri Joseph Édouard Lemaître (1894. – 1966.) kidolgozta a „The Big Bang” (ősrobbanás elmélete) teóriáját, édesanyja (aki roppant büszke volt fia sikereire) mosolyogva csak annyit kérdezett: „De fiam, honnan lett az, ami ott és akkor felrobbant?” Legyen elég annyi, hogy van!

A lényeg azonban, hogy a mi létezésünk, cselekedeteink és végzetünk is az anyag-energia párostól eredeztetik. Kezükben van az enyészet és a születés körforgásának forráskódja is. 

 A tisztánlátás kedvéért: „Az energia a fizikában a testek egy fizikai tulajdonsága, amely átalakítható különböző megjelenési formákba és átadható a testek között a négy alapvető kölcsönhatás által, de amely soha nem jöhet újonnan létre és nem semmisülhet meg.” (Mindennapi felszínes tudásunk katalógusa – a Wikipedia) Innen már naaaagyon bonyolult! Még most is magam előtt látom Hüvelyk családot, akik ott a tisztáson, lekonyult fejjel bóbiskolni kezdtek szavaim hallatán. Hagytam, had ’ szenderedjenek el, s így folytattam – csak, hogy a csend fel ne ébressze őket:

Mifenét csinálnak az energiák a csipkebokorban, a hölgyek testében, a gyermekágyban, az életnek nevezett körvasúton!? Igen profán a válsz építenek és rombolnak. Az asztrológia tudománya szerint – mely „Az úgynevezett ezoterikus tanok egyike, és feladata a bolygók állásából egy adott időpontban bekövetkezett esemény (legtöbbször egy személy születése) sorsának minél pontosabb meghatározása.” (forrás: mernoknok.hu) – a Világegyetem résztvevői (annak közege és maguk az égitestek) a fogamzás pillanatától folyamatosan adnak energiát az éppen akkor testet öltött egyednek, ami determinálja sorsukat. A kezdetektől fogva ellátják embert egy útipoggyásszal, amely tartalmaz egy energiamintázatot, mely a létnek nevezett folyamat során, a földi törvényszerűségekhez igazodva egyben tartják majd testét, irányítják cselekedeteit. Tegyünk egy elhamarkodott következtetést és jelentsük ki, hogy a sors (talán, még az Isten keze is?) maga az anyag-energia kombó? Hoppá-hoppá! Én innentől nem merészkednék beljebb, hisz tudjuk, véletlenül semmi nem megy végbe világunkban – csak mi hisszük az ellenkezőjét.

Nos, valahol itt tarthattam, mikor Hüvelyk apuka felhorkant és csak annyit mondott: – folytasd csak, mi figyelünk! Én pedig nem vesztve a fonalat, előadtam, hogy a Világegyetem mindenkori energiaállapota alakítja ki testünket. Ebbe a testbe aztán beköltözik a lélek (tudjuk, a 21 grammnyi anyag), amely egy agynak nevezett sejtszövet csoportosuláson keresztül vezérli szerveinket és létrehozza a szellemünket. A szellemünk pedig nem más, mint a tudati lényünk – ez pedig már nem anyag, hanem energia. Ezt fejlesztjük egy életen át tanulással, tapasztalással, kínnal, keservvel, örömmel – pozitív és negatív impressziókkal. Egyszóval mi csak hisszük, hogy valami rajtunk is múlik.

Még, mielőtt valaki botot ragadna és megkeresne tettlegesség céljából – egyértelműen jelzem, nem a felelősséget szeretném itten az energiára tolni! De jó, ha tudjuk ők befolyásolják minden mozzanatunkat, s tőlük függ, hogy neki megyünk e a falnak, avagy egy hirtelen mozdulattal bemosunk egy nagyot embertársunknak, mert éppen (a körülményektől befolyásoltatva) azt a parancsot kaptuk energia-befolyásolt elménktől. Gondolom most sokakban – akik még képesek voltak idáig utánam jönni és nem hülyéztek le – felmerül a tudományos kérdés: Miii vaaaan (te majom!)!? Most ezeket a jóembereket (ha eddig képesek voltak követni) békességgel megkérem, ne olvassanak tovább! Csak önmagukat hergelik fel és akár ártani is kezdhetnek az ünnephez közelítő környezetüknek.

Aki viszont valaha összefutott egy bizonyos Hermész Triszmegisztosznak nevezett jelenséggel (Háromszor magasztos vagy Háromszor nagy Hermész) az megtudhatta, hogy az elvek nem változnak – ami nagyban, az kicsiben. Az adott fenomén a világrend, a mindenségben uralkodó beosztás és célszerűségi Isten szeme képviselője. Akit érdekelne a téma, annak javaslom, hogy böngéssze át a Hermész Triszmegisztoszhoz köthető Tabula Smaragdina (Smaragd Tábla – Hamvas Béla fordításában és értelmezésében) tételeit. Meglehet sokakat végleg összezavar ez a használati utasítás, megint mások pedig talán magyarázatot találhatnak arra, ki is az az ember, honnan van lelke, és mi is az a világ, amelyben ez a teremtmény leéli azt a parányi életet, amelyet – jutalmul, vagy csapásként itt tölt el az energiáknak kitett emberi tudat ernyője alatt. Amit pedig e folyamatban gondolatnak nevezünk, az nem más, mint az, amit az úgynevezett kollektív tudatból kiszedni vagyunk képesek, ki-ki a maga képességeinek megfelelően. Innen kerül elő a tudomány, a művészet, a közélet, társas viszony, a kocsmaszint és a Büntető Törvénykönyv is – ugye, nem is olyan bonyolult 😊. Esküszöm, innen nem bonyolítom tovább!

Első munkahelyemen volt egy idős szaki kollégánk, a Feribácsi. (szerintem, mindenkiben él egy kis feribácsi – nos benne csak feribácsi volt…) Egymásközt, csak úgy hívtuk a jóembert: A „Farkalómeo”. Az adott összetett szó onnan eredt, hogy a MEO (Minőségellenőrző osztály) alkalmazottja volt, akinek küldetése az volt, hogy mindenbe belekössön. Másfelől viszont igen nagy mesélő volt és naphosszát képes volt (vélt, valós, vagy kitalált) hódítás történeteivel kitölteni. Ha átvinnénk a valóságba Feribácsi sztorijait, nagyjából Budapest lakosságának fele apjának tekinthetné. Egy többször emlegetett poénja volt, mikor a nehéz időkben egy albérlő házaspárt fogadtak be párjával, az amúgy is szűkös másfél szobába-konyha (félkomfortos- WC az udvaron) ingatlanukba. Feribácsi természetesen azonnal szimatot fogott, és kifigyelte a fiatalasszonyt fürdés közben. Azt már nem tudhattuk meg, hogy a hölgy szemmel-verés áldozata lett e, vagy Feribácsi részt vett a káddugó kihúzásában, de arcára rendszeresen kiült a büszkeség tarka madara, mikor mesélte, hogy kisvártatva ikrek lepték el az albérletet. Mivel láthatóan jól mulattunk az előadásán, megosztotta velünk (de csak velünk!), hogy a nagyobbik fia a moziban, a kisebbik az állatkertben, a lánya pedig a vidámparkban fogant. Szerinte, mindhárom olyan is lett, mint a tett színhelye. Hol van ehhez képest a csipkebokor, az anyag-energia kombó, vagy Triszmegisztosz!?

Most pedig, a végéhez közeledvén, hagyjuk magukra a komoly gondolatokat, továbbá a békésen szundikáló Hüvelyk családot és lássunk pár orosz tréfát:

Öten utaznak a repülőn. Az interaktivitás jegyében direkt nem nevezem meg a nációkat – ki-ki maga rendezze ezt a kérdést. Egy hölgy és négy látszólag úriember. Zuhan a gép, csak egy ejtőernyő van. Az egyik tag megragadja a cuccot és el kezdi magára ölteni. Egy másik rászól: – de, hát uram, van itt egy hölgy is! – Gondoljátok srácok, lenne még annyi időnk?

Na, de egy másik: Hűséges férj leélve életét átadja magát enyészetnek. Hűséges felesége elzarándokol látóhoz, hogy megidézze férje lelkét.

• itt vagy e velünk drága uram?
• itt bizony kedvesem!
• meséld el, hogyan mennek odaát dolgaitok?
• hát, reggel ébredünk, eszegetünk, szexelünk. Délelőtt alszunk, eszegetünk, szexelünk. Délután alszunk, eszegetünk, szexelünk. Este még eszegetünk egy keveset, majd keféléssel fejezzük a napot, és átalusszuk az éjszakát.
• Ez rémisztő! Hol vagy te most, a Mennyekben?
• A fenét, egy kis faluban nyúl vagyok egy kolhozban…