„A Mester Ségesin Telligen CIA – nem más, mint egy tébolyult emberi agy másolata. Minden morbidat el tud képzelni, amit az ember valaha kigondolt.” (Shayat Cout Pho)
A fenti gondolatot tovább fűzve pedig megállapíthatjuk, hogy az emberi fantázia nem más, mint a velünk megtörtént események és egy más dimenzióban történő folyamatok összeillesztése.
Felháborodás, ingerküszöb, az események sodra, és egy meggyőződés – nincs is olyan, hogy olyan már pedig nincs! A merkantilista, és kommercionalizálódott világunkban minden megvásárolható értékké változott – tetőtől talpig, a gyufásdoboztól a quantum elméletig. Tehát ez alól maga az ember – mint test, lélek, szellem alkotta triumvirátus – sem kivétel. Ha meg tudok venni egy bontott csirkét, hát miért ne tudnék megvenni kilóra pl. egy politikust? Kereslet-kínálati egyensúly van. Igény merült föl egy 60 – 80 kg súlyú, (kortól, nemtől, felekezeti hovatartozástól független) politikusra, mondjuk abból a célból, hogy egy bizonyos irányba terelje az átalakulási folyamatokat. Felmegy a netre a folyamatokat irányba terelni kívánó – az egyszerűség kedvéért nevezzük pl. A soros (nem a Soros, hanem a soron következő!) világmegváltó személy – angol rövidítéssel: The World Changer (WC) – és az adott civilizáció szombat délelőtti (még nem másnapos, már nem munkaviselt) felhozatali listájából kiválogatja, milyen minőségű, állagú és mennyiségű hús felelne meg az általa eltervezett étlap alapanyagául. Tegyük fel WC szeretne egy totális társadalmi átalakulás ragut, enyhén szivárványosra sütött feltéttel. Vagy étlapra szeretne venni egy gulyás-ágyúban főtt szoljankát. Mi egyszerű dolga van, hisz csak válogatni kell a kampóra aggatott, tegnap még a tyúkudvarban céltalanul kapirgáló alapanyagok között. Az árat – természetesen a piaci viszonyoknak megfelelően – mindig a vevő határozza meg. Mint szokták volt mondani elzüllött honatyák: van az pénz, amiért képes vagyok megnyomni bármely gombot… Szóval, ezt kérem már nem nevezhetjük korrumpálásnak, vagy a divatból kiment lobbizásnak, netán részrehajlásnak. Ez kérem üzleti alapon nyélbe ütött kereskedelmi ügylet. Én felboncoltattam magam, s húskampóra akadtam – a vevő pedig fizetett értem.
De mi van akkor, ha a csirke (vagy gazdája) megveszi a vevőt, mondván, hogy márpedig neked ez a csirke kell! Tudják, az az eset, mikor bemegyek céltalanul (vagy határozatlan céllal) egy boltba, s az eladó közli velem, hogy ő tudja én mit szeretnék…
Egy elfelejthetetlen, de feledésbe vonult ukrán oligarcha, Igor Kolomojszkij úr szájából véltek elhangzani egy mondást, miszerint „Ha a problémát meg lehet oldani pénzzel, akkor az nem probléma, hanem pénzügyi befektetés.” (Ігор Вале́рійович Коломо́йський – ukrán mérnök, üzletember és politikus) Szóval, már a probléma megoldás sem a régi. Röviden úgy foglalnám össze, az érték határozza meg a befektetés mértékét és minden befektetés arra ösztönöz, hogy más problémáját megoldjad. Akinek kötelessége – vagyis elkötelezett, és pórázon mozog – annak ki kell tartania mindaddig, míg a vevő azt nem mondja, hogy most fordul a szélkakas. Az igazi szélkakas pedig örömmel vesz minden szelet, melyért cserébe mindent megtesz – amit amúgy nem szeretne megtenni –, hogy a végén szabadon foroghasson körbe-körbe – míg bele nem szédül. Körmönfont gondolat, de érdemes átgondolni kétszer, harmadszorra pedig már konkrétan morbidnak fog tűnni!
Van egy lett (Lettország) mondás: „A szélkakas bármerre is foroghat, mindig egy helyben marad.”
Akkor pedig rátérnék a Morbidológiára. E frissen életre jött tudományág nem más, mint a SCIFI, a jövőkutatás, a patológia és a társadalomtudományok, valamint a szociológia és a kocsma tudósai által deklarált tudományos eredmények összegzésével foglalkozó szakterület. Alapgondolata: mindaz, amit ma morbidnak bélyegzel, az a jövő alapja. Lényege pedig, hogy olyan elmélet mentén kell elképzelni, összerakni a jövőt, amire még senki nem gondolt, viszont közel van a valósághoz és az emberi elme Vagy a Mesterséges Intelligencia) képes elképzelni.
Hozok egy példát: egy morbidológus fel szeretné vázolni a NATO jövőképét. Az első lépés, törölni kell a jelenleg gyakorlatban lévő alaptételeket. Mint tudjuk, van 32 állam, amely úgy véli, hogy amerikai vezénylet alatt meg kell védenie a létrehozott szövetséget egy külső támadástól. „A tagállamok minden politikai és katonai eszközt igénybe vesznek a tagországok szabadságának és a biztonságának megőrzése érdekében.” Nos az első teendő, hogy felvázolunk egy visszatörlési műveletet. Természetesen azt nem lehet megtenni, hogy hogy a „delete” gombbal nullára redukáljuk a tagok számát, de mondjuk a 16 már egy morbidnak tűnő, de a célnak megfelelő létszám lenne. Ezt a társaságot megtoldjuk eggyel, mert a kerek számok gurulnak, s az nem jó. Tehát bevesszük Ukrajnát. E ponton a morbidológiai projekt két ágra szakad. A „Piszkos-16+1” (P-16+1) úgy dönt, hogy a többség harcot kíván – hát kardot ránt. A „Puhány-16” (Ph-16) amellett foglal állást, hogy nem keveredne bele holmi egészségét, testi épségét veszélyeztető akciókba. A helyzet egyelőre kiegyensúlyozott, de már kellően feszült ahhoz, hogy szerephez jusson WC. Neki kerek és perec céljai vannak, hisz konkrétan tudja, hogy a jelenlegi világunk neki nem teszik. Kimerültek benne a bevételi források, tehát frissíteni kell. Valami olyan újat, teljesen morbidot kell létrehozni, hogy a világ lakossága, összeszorított foggal, szája sarkából csak annyit tudjon mondani: „aztaleborult! errenemgondoltam! WC bevásárol. Természetesen a helyszínen, Európa legnagyobbnak hirdetett piacán, a brüsszeli „Marché du Midi”-ben. Hamarosan készen áll a háttér ahhoz, hogy a P-16+1 offenzív folyamatokat indíthasson el, melynek célja olyan morbid tervek elérése, mint területszerzés, csatlósok és kiszolgálók térdre kényszerítése. Természetesen, e folyamat nem tévesztendő össze a neokolonializmus intézményével, hisze jelen esetünkben nem volt gyarmatokat próbál a kezdeményezés leigázni, hanem új, még nyugati igában nem volt államokat. Mit tesz e közben a Ph-16, aki úgy véli nincs más dolga, csak ül a nadrágján és elmondja véleményét a béke érdekében. Nos, morbidológiai szempontból e tevékenység legalább olyan kártékony, mint a WC kezdeményezés. Szokták volt mondani, a semmittevés arra jó, hogy később többet tégy. Egyesek azt mondják: “vétkesek közt cinkos, aki néma” (Babits Mihály, Jónás könyve)
WC, mint domináns pártsemleges. Nem érdekli az ideológia, nem foglalkozik világeszmével, világnézettel, világszemlélettel, világképpel – csak a haszon vezérli. Nem törődik azzal sem, hogy hívják az amerikai elnök nevét. Nem érdekli, hogy ki mit bohóckodik, manipulál a politika és a közélet zavarosában – legyen az munkás-paraszt-értelmiségi, csak profitot hozzon. A nyereség az egyetlen tétel a gazdasági folyamatokban, amelyik nem fékez.
A jó morbidológus nem tudományos magyarázatot keres, mint általában a tudósok többsége, hanem eszközzé válik WC kezében, annak céljai elérése érdekében. Feltúrja az összefüggéseket, lehetséges jövőt prognosztizál, gyakorlati lépéseket tervez – minél morbidabb, annál eredményesebb jelszóval.
Más, de legalább morbid: Németország atomhatalom szeretne lenni – vagy mégsem… Európa hajtóműve már ez idáig is okozott huncutságnak tűnő meglepetéseket, de ez aztán tényleg morbid! Az a Németország, amely anno elkezdte az atombomba megalkotását (s kis híján nyélbe is ütötte), nyolcvan év elteltével rájött, hogy lemaradt – lemarasztalták. Bennem, bámészkodóban felmerül a kérdés: nincs jobb dolga? Erre morbidológus azt mondja, hogy ennél jobb dolgot el sem lehetne képzelni, hisz most nem VolksWagen-re, hanem PanzerkampfWagen-re lesz kereslet. A kihívás nem az országutak démonától, hanem a csatatér ördögétől érkezik. A Rheinmetall MAN Military Vehicles GmbH (RMMV) vállalat hamarosan az első tíz nagyvállalat körébe fogja felküzdeni magát – maga mögé utasítva a békeidőkben szárnyaló mosószergyártókat és kiskereskedelmi láncolatokat. Amerikai segítséggel a német nép ismét elveszítheti, majd – némi rásegítéssel – újfent megtalálhatja identitását. Curious Donuts Institute of Morbidology Research (Kíváncsi Fáncsi Morbidológiai Intézet) amerikai kutató intézmény felmérései szerint, ha sikerül ismét megtalálni a német trigger pontot, végre olyan káoszt lehetne generálni Európa közepén, amely felülmúlná WC legmorbidabb álmait is.
Élen járó morbidológusok rámutatnak, amennyiben e munka eredményes lenne, a siserahadra fogható társadalom képes lesz legyűrni jelenlegi tehetetlenségét és akár megindulhat a poszt-kolonialista hadjárat is. Megjegyezném: Sisera hadvezér, a Biblia szerint katonáival húsz éven át fosztogatott, Izrael népét sanyargatta. E pontig szisztematikusan nem ejtettem szót sem a „Ph-16”, sem a világunk más szereplőiről. Őket ugyanis WC is figyelmen kívül hagyja – szerinte ugyanis azok még a bokorba járnak dolgukat végezni, hasznuk csak annyi, hogy van földjük, s legelőiken fű kövér, a talaj alatt pedig megteremnek a ritka földfémek.
Nagyjából itt jártam a gondolat futtatásban, mikor arra lettem figyelmes, hogy a valóságban tevékenykedő világ nagyot fordult. Én pedig egyhelyben maradtam (mit a szélkakas). Történt ugyanis, hogy a bohózat egy újabb epizóddal bővült. Munkaruhás fiatalember felkereste Garabonciás Regnánst. (Reigning Garaboncias) Nahát, ez igazán morbid volt! A világ fogékony közönsége jót szórakozott, a maradék pedig elgondolkodott – miii vaaan?!
Shakespeare gondolatát citálnám elő: „Nincs szánalmasabb egy idegennél egy idegen országban…” Ezzel kapcsolatban az alábbi – természetesen morbid – gondolatok merültek föl bennem:
- Egy angolul gyatrán beszélő politikus miért keveredik vitába – tolmács hiányában, koncepció nélkül – olyanokkal, akik az ő teteme fölötti torra gyülekeztek össze.
- A protokollt a tekintély hangsúlyozására találták ki. Aki munkásruhában érkezik, azt melósként fogyják kezelni. Hogyan nézne ki egy zsoké a lovon joggingban, műbőr tornacipőben?
- Akivel elhitették, hogy a nap csak azért kel fel, mert ő azt szeretné, annak nehéz tudomásul venni az óra átállítást.
Egy naaagy morbid cirkusz ez az egész kérem, ahol az a fontos, hogy a nézők ne vegyék észre, mi folyik a paraván mögött. Ez idétlenkedik, az viccel, ez ökörködik, az hülyül, a többiek hülyéskednek, a terelők viccelődnek, a kívülállók kínosan tréfálkoznak, a WC körül ólálkodók marháskodnak, a média bolondozik, az elemzők élcelődnek, humoristák poénkodnak, a nép pedig mókázik, humorizál (© szinonimaszotar.hu) Most mosolyogva nézem, amint egy-egy olvasóm visítva felszisszent – miket össze nem irkál ez a majom!? Ilyen hülyeségeket én még nem is hallottam, pláne nem láttam! Morbid és abszurd keveréke az egész. Hát itt komoly dolgok történnek, tűzszünet, békekötés, háború lezárása. Rendezési alku. Erre itten cirkuszról beszél ez a jóember?
Szóval drágajóbarátaim! messze van még a messze… Addig pedig szórakozzunk! a porondon egyre érdekesebb produkciók kápráztatnak el bennünket. Az pedig nem a mi dolgunk, hogy a manézs mögötti zárt térben milyen meccs folyik – időben értesülünk a végeredményről.
Emlékeznek még a jó-öreg Jean viccekre? Nekem az tetszett a legjobban, mikor az úr rákérdez: Jean, mi az a csörömpölés a másik szobában? – Uram, az óra üti az éjfélt. – És az miért hagyja magát? Be kell valljam, nekem úgy tűnik, hogy az éjfél hamarosan megelégeli a helyzetet és le fogja verni a nagy faliórát a jelenlegi helyéről.
Ha már a tréfánál járunk, megtoldom egy orosz anekdotával:
Anglikán plébános sétálgat egy makulátlan kertben, mikor meglátja a kertészt. Úgy döntött, megemlíti neki a Mindenható nagyságát és ember iránti irgalmát: – Látom, gyönyörű, gondozott kertje van uram. Milyen csodálatos alkotásokat hoz létre az Isten, amikor valaki segít neki!
– Óóó látta volna, hogy nézett ki ez a kert tavaly, mikor az Úr egyedül gondozta!