A gyúlékony – illékony
„Mint ahogyan nem létezik örök élet, örökmozgó, valamint örökhajtós bicikli, úgy nincs örökmécses sem.” (Shayat Cout Pho)
Komor idők, komor világ, komor téma – komor nyomor, korgó gyomor. Bocsánat, de nem folytatom tovább a rímkedést. Na jó, még annyit, hogy: Fát gyűjtöget indián, kemény tél lesz, s gázhiány…
Úgy érzem, az utóbbi napokban – így a nyárutó beköszöntével – kevés olyan tétel van, ami legalább akkora aktualitást kap, mint a gáz. (Na jó, a celebeket és a szemöldök csipeszt most hagyjuk ki!) Ha valaki nem értené mekkora jelentősége van a gáznak, az tegyen egy próbát. Látogassunk el egy tömött buszra, vagy helyezkedjünk el kényelmesen egy túlfűtött, komoly téttel bíró tárgyaláson, s engedjünk el egy egységnyi mennyiségű, gyomrunkban termelt bélgázt (csak úgy spontán, nadrágon keresztül. Összetétele: széndioxid, hidrogén, etán, attól függően, milyen alkohollal kínáltak vendégségben – etanol, rövid szénláncú, illékony szerves aldehidek és savak, egyes aromás csoportot tartalmazó illóolajok, a fehérjebomlásból eredő ammónia, indol, szkatol, kénhidrogének, merkaptánok, putreszcin és nem utolsó sorban kadaverin – forrás: Magyar Nagylexikon) és figyeljük meg a hatást, s fürkésszük a körülöttünk elhelyezkedő arcokat. Garantálom, hogy e frappáns elegy orral történő érzékelését követően, közömbösen senki nem fog viseltetni irántunk. Na, de nem is erről a fajta illetlenkedésről, a gázzal való visszaélésről, manipulációról szeretnék én itten szót ejteni, hanem arról a másikról, ami a kanyargó csövön betér lakásunkba, felmelegíti a radiátort, forralja a vizet, benéz a hőerőműbe és villanyt gyárt, hogy be tudjuk kapcsolni a szoláriumot és a neonreklámot, és egy félreeső mozdulattal fellendíti a vegyipart is.
Első lépésben javaslom tisztázzuk: mi is az a gáz? Még mielőtt valaki megkérdezné tőlem: te! akasztott ember még nem voltál? – elmesélem, hogy évekig egy multinacionális, gázipari cég logisztikájának első embereként alkottam nagyokat. Ezt követően egy kisebb, de jóval huncutabb gázvállalkozás külkereskedelmi és logisztikai igazgatójaként kaptam nyakamba a gáz gondját, baját. Elmondhatom, hogy meg tudom különböztetni a rohadt káposzta és az etil-merkaptán (újkori elnevezése: etántiol – C2H6S – a gáz szagosító anyaga) szagát, s tudom melyik sodrófán terem az ANSI, az ARGUS Brest és a naspolya. Próbálok ezzel a képességemmel élni, és nem visszaélni. Tehát, a suszter továbbra is maradjon a pásztorbotnál!
A legtöbb kémiai anyag – a hőmérséklettől és a nyomástól függően – négy halmazállapotban lehet stabil állapotú: szilárd, folyékony, gáz (vagy légnemű, a kritikus hőmérséklet alatt gáz, felette gőz) és plazmaállapot. A gáz nagyon kis sűrűségű és legtöbbször láthatatlan. (sokféle tudományos leírásból összeollózva) Az elnevezést sokan a holland „gaz” szóból eredeztetik. Persze, ilyen alapon lehetne az orosz газ, vagy az arab الغاز, esetleg a kínai 气体. A dothraki nyelvszótár azonban csak az orGAZmus kifejezésre ismer rá. Egyesek úgy vélik, hogy a görög χάος / Khaos szavakból vett Latin káosz (szakadék, üres, káosz) formából jön. Az utóbbi hónapok gáz körüli mizériáját tapasztalva én e második variációra tippelnék. Amiről most beszélni szeretnék, az pedig az a gáz, amelyet energiahordozónak nevezünk. Ebben a formájában létezik földgáz, valamint Propán-Bután gáz. Míg az előbbi úgynevezett bányászott, tehát a föld mélyéről előkerülő közeg, addig a másik, két, a kőolaj finomítás melléktermékeként felbukkanó és befogott gáz, a Propán (C3H8) és a Bután (C4H10) gázok elegye. Ezt a bizonyos keveréket töltik be a palackokba és kisebb tartályokba. Fűtőértéke kiváló, így a disznó pörköléstől a gázrezsóig, a lángvágástól az autógázig hasznosíthatjuk. A keverékben a Propán viszi a prímet, ezért télen kb. 60%-ot adagolnak az elegyhez, míg nyáron csak 40%-ot. A bután – mint a neve is sugallja – gyengébben van eleresztve. E kisebbik testvér, már kb. + 4 Co fokon cseppfolyósodik, és önmagában elég gyengén muzsikál. Ezért is van pl., hogy hideg, téli hajnalokon, mikor már a böllér megfente az összes kést, s legalább egy liter házi főztes gazdára talált, a bután lustasága miatt a gáz nem akar kijönni a palackból. Így, a pörköléshez felkészült társaság forróvizes lavórba állítja melegedni. Nem taglalnám tovább e gázfajtát, de részleteiben, még vissza fogok rá térni.
A nagy horderő azonban a földgázban van! Ez a gáz nem más, mint az elrohadt nagytestű állatok (az algáktól a dínókon keresztül a mamutokig), valamint növényzet erjedéséből fejlődő légnemű anyag. (hasonlatosan a bélgázhoz…) Fosszilis tüzelőanyagok családjába tartozik. De nem minden földgázt égetnek ám el, hisz a vegyipar elemeire bontja e jóságos matériát, és olyan dolgokat művel vele, hogy el sem hinnénk! (csak a népszerűbbeket említeném, mint a polietilén, propilén) De, bennünket most ez kevésbé érdekel, hiszen nylon szatyor nélkül még csak kibírjuk a telet, de hideg radiátorral már kevésbé – mert, ugye a fáról lejőve és lakóházakba költözve levedlettük természetes bundát, és megszoktuk, hogy télen is van otthon melege.
Mivel bányászott termékről van szó, így feltételezzük, hogy jelenléte Földünkön véges. Hiába találunk a keményebb földrétegek alatt, vagy esetleg még mélyebbre fúrva újabb és újabb mennyiségeket, azokból is hamarosan ki fogunk apadni. Barátságos számítások szerint már akár egy fél évszázadig sem lesz elég a felszín alatt összegyűlt készlet, ha ilyen vehemenciával fogjuk munkára, mint azt az utóbbi évtizedekben tettük. Hogy értsük, ez azt jelenti, hogy egy ma született bárány (ha csak, Berci farkas fel nem falja) éppen ötven éves lesz, mikor az utolsó csepp földgáz is elfogy a pohárból. De legyünk optimisták! Van még egy jó ötvenes. Ez azt jelenti számunkra, hogy ma még azért van elég gáz, legalább annyi, amennyi elég addig, míg kitalálunk valamit helyette. Egyelőre tehát üljünk, gondolkodjunk és nézzük, hogy úszik el a dinnyehéj…
Egyszer egy volt kollégám – egy szűrke kedd délután, mikor a számítógép egyhangú duruzsolásától az emberre rá szokott törni az agyament filozófia szakállas förmedvénye – azt találta mondani: a gáz nem is létezik, mi találjuk ki. Olyan ez, mint a virtuális tőzsde. Kitalálom a kereskedés tárgyát, elhitetem, hogy van. Eladom és besöpröm a hasznot. Az, hogy a vevő, mit kezd vele, az az ő dolga, engem már nem érdekel, én hasznomnál vagyok. Első nekifutásra, azt mondhatnánk – igyál egy korty vizet, dőlj hátra, végy egy papírzacskót és lélegezz bele mélyeket… Aztán belegondolva jobb, ha körbejárjuk a kérdést. Arra könnyen rájöhetünk, hogy valójában a gáz legnagyobb hasznát nem mi, fogyasztók húzzuk azzal, hogy befűtünk, vagy vacsorát főzünk – hanem a radiátor és a tűzhely mögött sorakozó haszonlesők virtuális hada. Szögezzük le: a gáz legnagyobb haszna tehát, hogy eladják. Menjünk végig a soron! Én úgy vélem, a gáz-bizniszben a bányászok az egyetlen résztvevő, aki derekasan megdolgozik a havi béréért, amit mi fogyasztók jogosan meg is fizetünk. Őket követik az ő kenyéradóik, akik az egész kitermelő ágazatot fenntartják, maguk a gázóriások – többnyire arabul, oroszul, norvégul és egyre kevesebben angolul beszélnek. Ők a King-Kongok és egyéb hatalmasra nőtt szörnyek a város közepén, vagy olyanok, mint másnapos Gulliver, mikor hazafelé ténfereg Liliputban. Mi kisemberek pedig csak nézzük, amint abroncsos fehér lepelben, vagy éppen méregdrága öltönyben viharzó alakok, jóságos arccal éppen arról döntenek, hogy mi mekkorát fogunk sikítani, mikor meglátjuk az előző havi fogyasztásunk gázszámláját.
Megfigyelték már, ha valami megfoghatatlant szeretnének eladni nekünk, annak minden részlete megfoghatatlan, többnyire azért, hogy meg ne bírjuk fogni? Nézzenek csak át egy gáz, vagy villanyszámlát! Az értelmezéshez igen kevés, ha átlátjuk a deriválás szabályait, és a logaritmikus összefüggéseket, vagy ismerjük a Boyle-Mariott – Gay-Lussac – Charles egyesített gáztörvényt. Mikor pedig már azt hisszük, nagyjából sejtünk valamit, akkor derül ki, hogy a gáz valójában nem is annyiba kerül, mint amit velünk tudatnak. Ugyanis e jószágnak minden ismérve (mennyisége, súlya, térfogata, sűrűsége, fűtőértéke, és ezzel arányos ára) pillanatról-pillanatra változik. Higgyék el, a gáz a gyakorlatban mérhetetlen! Saccra értékesítik. Mi pedig a család melege érdekében átsiklunk ezen apróság fölött – tolerálunk.
Abba pedig már bele se gondoljunk, hogy ki mindenki fér még bele az általam kifizetett gázárba! Azért én most (a teljesség igénye nélkül) felsorolnám e klub tagjait: kezdjük a szállítókkal. Mivel a földgáz vezetéken nagyon jól szállítható, így a kaszálást kezdi a gázszállító. Épít egy csövet, amelyet áthúz hegyen völgyön, vizeken, majd eljut egy elosztóba (HUB) ahonnan a kereskedelem- és politikai politika kedvére és hasznára szétszórja az alattvalók között egy meghatározott árszinten. Most ne menjünk bele az Északi Áramlat 1. és 2., de még a kanadai turbina kalandjaiba se – ezek a tételek ugyanis függetlenek magától a gáztól, de legalább olyan büdösek. Ezzel kapcsolatban csak annyit jegyeznék meg: tudomásul kell vennünk, hogy a Nyugat – Oroszország harcban – mely egyfelől az ukrajnai csatamezőkön, másfelől pedig a világpiacon zajlik – a gáz egy önálló fegyvernem.
Mielőtt azt hinnénk, hogy már más nem jelentkezik a jussáért, jelzem, hogy még helyet foglalnak a láncolatban a kereskedők, közvetítők, brókerek, maklerek, kóklerek, tőzsdei és egyéb spekulánsok. Amennyiben az előbbi díszes társaság úgy dönt, hogy nekik megéri, akkor már esélyünk mutatkozik arra, hogy (kínkeservesen megkeresett pénzünkért!) biztosítsuk otthonunk melegét.
Tegyük fel, gáz van a csőben. Mindenki happy! Ekkor jönnek a lokális gázművek, gázszerelők, kazán- gázrezsó gyártók, értékesítők, kéményseprők, gázórások, díjbeszedők, posta, sárgacsekk, gutaütés, kezelőorvos stb. (Figyelem! a gázpedál most, e felhozatalban nem jut szerephez) E rövidke ösvényen eljutottunk a fogyasztóhoz, aki ezt az egész bagázst fenntartja. Ő az egyetlen, aki semmit nem keres az ügyleten, viszont, lehetőséget kap elégetni azt a légnemű állapotú közeget, amelyért horribilis összeget kiadott. Nos, nagyjából így épül fel a család melege és a vasárnapi ebéd. Azt hiszem, nem mondtam valami nagyon meglepőt, hiszen nagyjából minden termék az előzőhöz hasonlatos utat járja be, míg a család asztalára kerül. Ha nem hiszik, gondoljanak csak bele a kenyér útjába a földvásárlástól, a vetésen, aratáson és a pékeken, kenyeres kocsin, boltpolcokon keresztül a kenyérvágó késig.
A gáz, állagánál fogva alkalmas arra, hogy lopják (bár, ezzel nincs egyedül). Az emberi élelmességre hozok egy életből vett példát. Anno, az első gázos cégemnél feljelentett bennünket a telepünkkel szomszédos lakóközösség, mert éjszaka nem tudnak aludni a telepünkön folyó munkálatok zajától. A történet azért lepett meg, mert este hattól, reggel hatig a telepünk zárva volt és csak a biztonsági szolgálat teljesítette kötelességét. Miután azonban bemutattak egy videót, melyet egy spontán VHS kamerával, házipari módszerekkel rögzítettek, mindent elhittünk. A történet kerekségéhez tudnunk kell, hogy egy adott gázpalackban lévő töltet (általában 11,5 kg) legalább 5%-át nem lehet kifogyasztani. (Nem járnám körbe miért, de a gáz árba ezt bekalkulálják) Nos, élelmes gázipari szakemberek és biztonsági őrök, nappalt-éjjé téve azon fáradoztak, hogy a palackonkénti maradékot egyesítsék, s a következő napon (saját kasszára) áruba bocsájtsák. Ne kezdjenek el számolgatni, hogy kb. ezer palack esetében… Egyszerűen higgyék el, nagy üzlet! (volt akkoriban, de már túl vagyunk az elévülési időn)
Így hát tisztelettel tudatom, hogy a földgáznak is három féle formája létezik: a csövön érkező, a cseppfolyósított és a lopott. Ez utóbbi még csak most kezd beszivárogni a köztudatba. Mint mondani szokás: a szükség is nagyúr – nem csak a politikai vezetők. Na, de mi nagyon készülünk a nehéz helyzetre (tegyük fel, gáz és egyéb energiahordozók nem léte), s ennek jegyében, brit és EU-s szakemberek megkreálták a szankciós malaclopót. Ez egy olyan térdig érő nagykabát szerű viselet, amely elrejti a realitásokat és kidomborítja a nagy arcot. Belül széllel bélelt, kívülről pedig ez látszik is. Szóval aggodalomra semmi ok! Ha valami készül, arról mindig a sor végén állók értesülnek legutoljára…
Ha gáz, akkor nem maradhat ki az orosz anekdota sem: Tél kellős közepe, jeges eső szitál. Jóember vacogva botorkál a szürkületben: – Rohadt hideg! se vodka, se kaja, se gáz, se villany. – motyogja maga elé. Egyszer csak mögé lopózik két alak, a hóna alá nyúlnak és beviszik egy sikátorba. Uram, magát most főbe kellene lőnünk, mert ezekben a nehéz időkben lázít! – suttogja vészjóslóan az egyik morcos alak. – Most az egyszer elengedjük, de meg ne halljuk ilyeneket beszélni! – mondja fenyegetően a másik. Jóember egykedvűen folytatja útját, s immáron magánban motyog tovább: – Rohadt hideg! se vodka, se kaja, se gáz, se villany, és még a lőszerük is elfogyott…